1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. a testnek a fejet a törzzsel összekötő része. ▸ nyakába borul valakinek ▸ nyakára hág valaminek ▸ nyakig nyakig ül a pácban. | biz <kellemetlen helyzetre utaló kif-ekben.> ▸ pert akaszt valakinek a nyakába ▸ nyakába sóz varr valakinek valamit, valakit ▸ nyakában nyakán van ▸ a nyakára küld visz valakinek valakit, valamit ▸ a nyakára nő valakinek

2. biz <kif-ekben:> élet, épségben maradás. nyakába kerül(het); ▸ a nyakát teszi rá

3. ruhadarabnak nyakunkkal érintkező része. az ing nyaka.

4. valaminek elvékonyodó, összeszűkülő, kisebb átmérőjű része. az üveg nyaka. | ép oszlopnak közvetlenül az oszlopfő alatti része. ▸ nyakába a nyaka közé kapja szedi veszi a lábát ▸ nyakába veszi a várost, a világot

[?fgr ]

1. vmely helyet elérve, ill. annál tovább nem haladva. [haja] a válláig [ér]; a hídig [megy].

2. vmely időhatárt elérve, ill. annál nem tovább. estig [tartott].

3. valamennyi időn át. napokig [jött].

4. a szélső határt is elérve, ill. teljesen. vérig [sért]; porig [ég].